LÉT elem

Az elmúlt években megismerkedhettem a TÖRT ÉN ELEM számos kiradírozott elemével. Tudom, hogy sokan azt sem tudják, miért HÚS VÉT a HÚSVÉT. Talán itt volna az ideje végre tisztázni pár dolgot... HÚS VÉT(EK), benne a VÉT szóval... Amikor valaki vét valaki ellen, akkor árt valakinek. De mondunk olyat is, hogy hibát VÉT. A VÉT szó tehát valamiféle hibára, ártó cselekedetre utaló szó. De hogy épp a HÚSSAL kell VÉTENÜNK, az is érdekes. Miért épp így nevezték el a természet ébredésekor, a természet újjászületésekor tartott termékenységünnepet? Nézzük csak meg alaposabban a hagyományainkat, és meglepő dolgokra bukkanhatunk! Például azt találjuk, hogy Jézusnak az elbeszélések szerint ártottak. Elvették a HÚSÁT, a testét, hiszen megölték. Majd véletlenül épp húsvétkor támadt fel borzalmas megkínzásából adódó halálát követően? Nem furcsa, hogy épp abban az időintervallumban, amikor Istár termékenységünnepét tartották azelőtt? Időközben évszázadok teltek el, de még mindig HÚSVÉT van, vagy...

A mikor az önámítás szokássá válik, az ember hazudni kezd másoknak is.  A hazudozásnak vannak szintjei.  Enyhébb esetekben a lebukott fél, képes arra, hogy beismerje azt, amit tett és bocsánatot tud kérni. Súlyosabb esetben, a hazudozó fél, hogy a megítélése ne sérüljön, megpróbálja kimagyarázni magát. S ha nem is azonnal, de rövidesen belátja, hogy hiba volt, amit tett, és mert a lelkiismerete dolgozni kezd, megpróbálja jóvá tenni, amit tett. Még súlyosabb esetekben a hazudozó fél tagadni kezd, és hogy magát védje, visszatámad. Ezen a ponton a hazugságokkal védett hamis önkép már nem enged teret a lelkiismeretnek. A hazudozó számára fontosabb a látszat megtartása, mint a saját szerettei. A legsúlyosabb esetekben a hazudozó fél megsértődik, visszatámad és oda is eljuthat, hogy minden szálat megpróbál elvágni azzal, aki szembesíteni igyekszik őt a nyilvánvaló tényekkel. S azok társaságát keresi, akikkel még el tudja hitetni a látszatot. Így nyeri el a hőn áhított elisme...

Még jól emlékszem arra, amikor 6 évesen azon tűnődtem a lépcsőn ücsörögve, milyen lesz ebben a világban felnőni, látva azt, hogy az emberek milyen erővel ragaszkodnak a sérelmeikhez akár évtizedeken át. Felsóhajtottam, és eleredtek a könnyeim. Nehéz élet lesz az enyém, mondtam magamnak, mert az itteni emberek nagy része nem tud, vagy nem mer szeretni. Elhatároztam hát, hogy akármilyen nehéz is lesz, én nem fogom bezárni a szívemet, akkor sem, ha folyamatos megaláztatás lesz érte a jussom. Feltett szándékom volt attól kezdve egészen mostanáig, hogy megtanítsam szeretni azokat, akiket az utamba sodor az élet. Így 28 év elteltével azt kell, hogy mondjam, nem lett jobb a helyzet. Az emberek továbbra sem tudnak, és mernek őszintén, igazán szeretni. Viszont egyre nagyobb divat a taktikázás, a kivetítés, a másik hibáztatása, az önigazolás keresése, az egó dédelgetése, az önámítás, az önsajnálat... Megy a vetélkedés, hogy ki tudja magát szebbnek, és jobbnak mutatni, miközben belül roha...