TERMÉKENYSÉGÜNNEPÜNK a HÚS-VÉT(EK)

Az elmúlt években megismerkedhettem a TÖRT ÉN ELEM számos kiradírozott elemével. Tudom, hogy sokan azt sem tudják, miért HÚS VÉT a HÚSVÉT. Talán itt volna az ideje végre tisztázni pár dolgot... HÚS VÉT(EK), benne a VÉT szóval...

Amikor valaki vét valaki ellen, akkor árt valakinek. De mondunk olyat is, hogy hibát VÉT. A VÉT szó tehát valamiféle hibára, ártó cselekedetre utaló szó. De hogy épp a HÚSSAL kell VÉTENÜNK, az is érdekes. Miért épp így nevezték el a természet ébredésekor, a természet újjászületésekor tartott termékenységünnepet? Nézzük csak meg alaposabban a hagyományainkat, és meglepő dolgokra bukkanhatunk! Például azt találjuk, hogy Jézusnak az elbeszélések szerint ártottak. Elvették a HÚSÁT, a testét, hiszen megölték. Majd véletlenül épp húsvétkor támadt fel borzalmas megkínzásából adódó halálát követően? Nem furcsa, hogy épp abban az időintervallumban, amikor Istár termékenységünnepét tartották azelőtt? Időközben évszázadok teltek el, de még mindig HÚSVÉT van, vagyis HÚST VESZÜNK a termékenység ősi ünnepén. Ezért aztán minden évben elmesélem, hogy húsvétkor tartották régen ISTÁRNAK, a szerelem istennőjének a termékenység ünnepét. Róla árulkodik az angol EASTER = HÚSVÉT szó is. ISTÁR - ISTER - EASTER

Istár, a szerelem (a termékenység) és a háború istennője

Fontos lenne, hogy ki-ki megvizsgálja a magyar népi hagyományokat, és ráébredjen arra, hogy a mi őseink a népszokásokon, mondókákon, versikéken, gyerekdalokon keresztül megőrizték a saját, az egyház által pogánynak tartott hitviláguk ősi történetét. Ha megfigyeljük a húsvéthoz kapcsolódó népszokásokat, azt találjuk, hogy a mi őseink az ANYAI minőséget ünnepelték ebben az időszakban. Húsvét TAVASSZAL van, amikor az ANYA-föld életre kel, újjászületik. A TAVASZ az ÉLET, a TERMÉKENYSÉG, a SZÜLETÉS, az ÚJJÁSZÜLETÉS, és ennek kapcsán a FELTÁMADÁS ünnepe, ami nem Jézusról szólt korábban, hanem az életadó NŐI minőség felé irányuló tiszteletadásról. Okkal egy FÉRFI alakja lett egy NŐI alakra ráhúzva, és okkal kötik a HÚST, a VÉRÁLDOZATOT ehhez az ünnephez. Jézus történetével az élet KIOLTÁSÁNAK ceremóniáját, a szenvedést idézik fel, miközben ez az időszak a természet újjászületéséről kellene, hogy szóljon. Az élet születéséről, nem pedig annak kioltásáról.

A hagyományainkban a HÍMES tojás attól HÍMES, mert a tojás a petesejt, a HÍMES tojás pedig a HÍM által megtermékenyített petesejt, vagyis a fogantatás, az életfakasztás szimbóluma. Miképp a NŐKNEK, mint az ÉLET VIRÁGAINAK meglocsolása is a NŐI életadó minőség táplálásának módját meséli el. Meglocsolják a virágszálakat, nehogy elhervadjanak. Nehogy egyedül maradjanak, hisz a pártában maradó nő, gyermektelen, léte meddő.

A lányok pedig HÍMES tojást adnak a fiúknak. De nem is akárhogyan! Történetesen úgy, hogy az kap HÍMES tojást (vagyis a megtermékenyített petesejt szimbólumát), aki ELŐTTE meglocsolja a lányt, mint az élet virágát. Hiszen mi kapcsolódik a virághoz? A MÉH! A MÉH szó, jelöli az anyaméhet és a MÉH szó jelöli a VIRÁG (VILÁG) porának szétszóróját, magvetőjét a méhecskét is. A MÉHEK azért is kapták az ANYA MÉHÉT jelölő MÉH szót jelölésként, mivel ők a VILÁGUNK életadó MÉHEI, az ő tevékenységük nyomán történik a beporzás, amelynek hála gyümölcsökkel ajándékoz meg bennünket a természet. S mi mit mondunk a megszülető gyermekre? Azt, hogy ő a SZER-elmünk GYÜMÖLCSE. Tehát előbb van a LOCSOLKODÁS, azután a TOJÁS, mint az új élet megfoganásának, a gyermekáldásnak, a gyarapodásnak, a szaporodásnak a szimbóluma. S még a nyúl is, aki állítólag a tojást hozza, termékenységi szimbólum, a szaporodás szimbóluma, hiszen szapora voltáról ismert élőlény.

Milyen szép köntösbe bújtatták őseink azt a bölcsességet, amelyet oly régóta igyekeznek kiirtani a köztudatból. A húsvéti tojásfestés és locsolkodás lényegében egy színdarab, aminek a szereplői mi vagyunk. Eljátsszuk az élet születésének fázisait.
Szeretetben teljes termékenységünnepet kívánok minden kedves Olvasómnak! LÉT elem © SzÉA

Fotó: Google, vilagbiztonsag.hu