SZÜLŐNEK lenni

6 éve ezen a napon adtam életet a gyermekemnek.
6 éve minden napom egy véget nem érő küzdelem.
6 éve nem tudom eldönteni, hogy jól döntöttem-e?
S nem azért, mert nem szeretem a gyermekemet, hanem azért, mert a világ amelyben élni próbálunk, egyre élhetetlenebb.

Az én fiam multiplex allergiával érkezett erre a világra, jelezvén, hogy baj van!
Baj van azzal, hogy mérgezzük a bolygót, és vele együtt magunkat is.
S évről évre egyre több gyermek születik hasonló problémákkal, és egyre több felnőtt lesz maga is allergiás. Ahogy én is. Mert betelik a szervezetünk azzal a sok káros anyaggal, amit a profit növelése érdekében engedélyeznek itt Európában is.

Minden alkalommal, amikor elmegyek bevásárolni, azon kapom magamat, hogy csontig rág a szomorúság. Az én gyermekem a boltokban kapható élelmiszeripari termékek több mint 90 %-át nem eheti. Mert a boltokban kapható termékek több, mint 90 %-a, amit élelmiszernek neveznek, tele van mindenféle vegyi-, és adalékanyagokkal, amelyeket az ő szervezete nagyon bölcsen, nem tolerál.

De nem csak az élelmiszeripar az, ami aggasztó hatást gyakorol az életünkre.
Ott van egy sor másik kérdés is.

Milyen világot örököl az utánunk következő generáció? Marad nekik valami a természetből, vagy ők már csak képeskönyvekből fognak megismerni növény- és állatfajokat? S vajon mit fognak érezni, amikor realizálják, hogy a mi felelőtlenségünk eredménye az ő életük nyomorúsága?

Emberek milliói élnek úgy ezen a bolygón, hogy nem képesek felmérni a saját cselekedeteik várható eredményét. Sem azt, hogy milyen iramban pusztul a körülöttünk lévő ÉLŐ-világ az emberiség felelőtlen (és a józan paraszti észt is egyre inkább mellőző) mentalitása miatt.

Nem szeretek ebben a világban élni. Sose szerettem, mert olyan gyermek voltam, aki előbb látott dolgokat, mint a felnőttek. Nem szeretnék abban a jövőben élni, amelyet a mostani emberiség épít a saját gyermekeinek. Szánom az emberiséget, mert annyi csodálatos dolgot építhetne ennyi ember azzal az erővel, amivel most rombol a felelőtlen tömeg.

Lassan 7. éve lesz, hogy publikálni kezdtem. Sok megrovást kaptam azért, mert ki mertem mondani dolgokat, amelyekről nem illik, vagy épp nem szabadott még beszélni. Anyaként is rengeteg kritika ért és ér.

Nehezen de elfogadtam, hogy a legtöbb ember előbb kezd el kritizálni másokat, minthogy magába nézne. Hogy várhatnám el tőlük, hogy észrevegyék mekkora áldozatot hozok nap mint nap, nem csak a saját gyermekem jövője érdekében, hanem azokért a gyermekekért is, akik az én gyermekemmel együtt fogják örökölni azt a jövőt, amihez mi hozzásegítjük őket? Hiszen a legjobb védekezési forma a támadás. Sokkal könnyebb a másikat gyalázni, mint belenézni a tükörbe és megkérdezni magadtól, te magad mit tettél azért, hogy ez a világ jó irányba változzon?

A gyermekem születése engem arra ösztönzött, hogy tanuljak. Minden áldott nap képzem magam. Olvasok, informálódok, figyelek, keresem a megoldást kérdésekre, amelyekkel kapcsolatosan úgy érzem, égetően fontos, hogy jussunk végre valamire, mert nincsen még 10 évünk megoldást keresni bizonyos helyzetekre, amelyek már most olyan mértékig károsítják a bolygó ökoszisztémáját, hogy az már a mi egészségünket is komolyan veszélyezteti.

Az általunk ismert TÖRT-ÉN-ELEM teljes egészében nem volt annyi ORV-osság, mint amennyi most kapható a patikákban, de valószínű, hogy ennyi beteg ember sem, és itt most nem csak a fizikai betegségekre gondolok!

Beteg ez a világ, és nem is fog tudni meggyógyulni, ha csak nem nyitod ki a szemedet, és nem vállalsz felelősséget. Az igazán éber ember cselekszik. TESZ azért, hogy változást idézzen elő, mert végig tudja gondolni JÓ-zan paraszti ésszel azt, hogy ha ő sem tesz semmit, milyen világ vár az utókorra. S ha kevésnek is tűnik az, amit ő képes tenni, megteszi azt, amit tud, mert nem volna képes tükörbe nézni, ha nem tenné meg a tőle telhető legtöbbet.

Minden ember, aki életet hoz erre a világra FELELŐS azért, ami itt történik.
De mihez kezdünk ezzel a felelősség érzettel?

Mert én belépve a bűvös 7. évbe most is azt érzem, amit akkor éreztem, amikor még csak a szívem alatt hordtam a gyermekemet, hogy mindent meg kell tennem azért, hogy ő(k) már tudatosabb(ak) legyen(ek), mint amilyenek a szülei voltak.

Úgy éreztem és ma is úgy érzem, hogy olyan példát kell elé tennem, amelyet követve ő is az Élet Őrzőjévé válhat.

Nem csupán az a dolgom, hogy elősegítsem a bolygó élővilágának regenerálódását, hanem az is, hogy a következő generációt, a gyermekemmel egyetemben arra ösztönözzem, hogy ők is így tegyenek, őrizzék az ÉLETET!

Minden végig kínlódott nap, minden átvirrasztott éjszaka, minden szenvedés, minden megaláztatás, ami eddig jutott, erősebbé tett. Mert az az áldozat, amit a szeretteinkért, és az ÉLŐ-világért hozunk védőhálót képez az emberi lélek körül.

Ha ki kellene emelnem mi a legfontosabb, amit az elmúlt 7 évben megtanultam a sok nehézségből, amiben részem volt, akkor az a következő volna:

Az ember sokkal többre képes, mint gondolná, és sokkal több fájdalmat el tud viselni, mint hiszi, ha jó a cél, amelyet kitűzött maga elé. 

Nem számít mennyi fájdalom és nehézség vár még ránk, ha tudjuk azt, hogy mi az, amiért érdemes élni. De van még egy pár fontos dolog, amit az elmúlt években meg kellett tanulnom.

NEM SZABAD mindenkinek segíteni.
Nem mindegy, hogy HOGYAN segítesz, ha segítesz.
S nem mindegy, hogy azért segítesz, mert ezt tartod helyesnek, vagy azért, hogy elmondhasd magadról, hogy segítettél...

Aki azért segít, hogy magát többnek, jobbnak érezhesse, az energetikailag nem hogy nem segít, de sokszor még árt is. Amit teszel, azért tedd, mert úgy a helyes, ne azért, hogy elismerjenek! Más lesz a tetteid hatásmechanizmusa. Beindul az életedben a szinkronicitás. 

Ahogy a magyar népmesék tanítják:

"Jó tett helyébe jót várj!"

Lehet, hogy nem tudod mikor és hogyan fog visszatérni hozzád a tetteid eredménye, de vissza fog hatni minden. Akkor és úgy, ahogy arra neked épp szükséged lesz rá. DE! Ne hidd, hogy ez nem szül a mostani torz világot éltetők részéről ellenszenvet, és ellenhatást. Ez itt nem az a világ, ahol a jót díjazzák, épp ellenkezőleg. Tehát aki a felelősség útjára lép, ne számítson könnyű helyzetekre, mert nem adják ingyen a tudatszint-emelkedést, azért kőkeményen meg kell most küzdenünk.

Az a láthatatlan "KÉZ", ami elfordítja a kulcsot a zárban, ami JÓ irányba terelhet dolgokat, az önzetlenség.

Érdekből nem lehet értéket képviselni.
Az olyan, mintha étel nélkül akarnál ebédet főzni.

Ezúton üzenem minden Édesanyának, Nagymamának, Keresztanyukának, de az Apukáknak, Nagypapáknak, Keresztapukáknak is, akik a gyermekek születése napján új minőségben születtetek újjá, hogy TARTSATOK KI, tegyétek a dolgotokat rendületlenül, akkor is, amikor senki sem látja milyen áldozatokat hoztok a gyermekekért, mert általatok születik újjá a jövő is!

Meglehet, hogy néha úgy érzitek, senki sem értékel benneteket, mégis ezek az áldozatok azok, amelyek az újjászületés lehetőségét biztosítják az utánunk következő generációnak.

Ha nem lesz előttük példa, az kizárólag a mi hibánk.
Minden Szülő PÉLDA. Hogy jó vagy rossz? Az rajtunk áll.
Ne hagyjuk veszni a gyermekeink jövőjét! Nem ezért hoztuk őket erre a világra.

LÉT elem © SZÉA

Kép: Google