LÉT elem

Az elmúlt években sok emberrel megszakítottam a kapcsolatot, aminek köszönhetően rengetegen ellenem fordultak. Dühükben kígyót-békát kezdtek el kiabálni rám, és elhordtak mindennek. Egy pillanat leforgása alatt a legbensőbb titkaikat ismerő bizalmasukból (mert jobbára mindnek én voltam a lelki szemetesládája) első számú közellenséggé avanzsáltam. Ebből lehetett tudni, hogy mennyit is érnek emberileg. Ugyanis minden esetben ott tört meg a maradék bizamam, amikor fel mertem hívni a figyelmüket arra, hogy az életük eseményei és a saját viselkedésformájuk között szoros kapcsolat van. A segítő szándékot jobbára támadásnak élték meg. Hiszen, ha belátták volna a szavaim igazát, nem takarózhattak volna tovább azzal, hogy azért romlott el az életük, mert valaki, vagy valami, ami rajtuk kívül áll, minden látható előzmény nélkül belerondított a képbe. Az az ember, akinek komolyan meg van fertőzve a lelke, még egy ilyen helyzetben sem jut el oda, hogy végiggondolja, hogy ő maga i...

Van egy eszme, amelynek égisze alatt emberek milliót vezették a szakadék szélére. Hinnéd, hogy az oly gyakran hangoztatott EGYENLŐSÉG az az eszme, amelyet mézesmadzagként húztak el az emberiség orra előtt? Sokan elhiszik, hogy megvalósítható az egyenlőség az emberi társadalomban, és ezért szó szerint értve, HARCOLNI IS KÉPESEK. Attól kezdve, hogy egy eszmét erőltetni kell, valószínű, hogy az téves elgondolásokon alapul. Vajon létrehozható-e az egyenlőség elve alapján működő társadalom egyáltalán? Vajon szükség van-e egy olyan társadalomra, amelyben mindenki egyenlőnek érezheti magát, függetlenül, hogy valójában az-e? S vajon, ha sikerülne elérnünk ezt a délibábot, boldogok lennénk-e a kapott eredménnyel? Hogy érthetőbb legyen, mire gondolok térjünk vissza a természethez, és a természetben megmutatkozó rendhez. Hiszem azt, hogy a természet a legnagyobb tanítómester, amelyet megfigyelve számos nehéz kérdésre egyértelmű választ kaphatunk. Vizsgáljuk meg a természet és az eg...

A tegnapi nap margójára... Ismét megítéltettem. Olyan által, aki ismerhetne már, és olyan által is, aki nem ismer, és nem látja a szerepem. Gondolkodóba estem, ismét... Kérdezem magamtól, hogy vajon tényleg ezt érdemlem? Karma, mondják sokan... Én meg azt mondom, nem szabadna meglepődni az ilyesmin, hisz az egész világ kifordult magából. Fonákját látjuk sok mindennek és sok mindenkinek. Aki ma híres, az jobbára léhűtő, aki meg értéket teremtene, azt sárba tiporják az irigyek. Igaza volt Márainak és annak a több mint 33 ezer embernek, aki megosztotta az oldalamról ezt az idézetet. Ahogy az a több, mint 3 millió ember is érzi, hogy baj van, aki nem reagált a képre, de megnézte azt. Beteg a társadalom, és ennek egyenes ági következménye, hogy azt tiporják, aki fényt sugároz. Azt gondolom erről, hogy eljön még az a világ, ahol visszahat minden. Mert lehet, hogy az emberek el tudják felejteni, hogy ki, mikor, mit tett értük, hogy mi, hogyan is volt pontosan, de az univerz...

Amikor egy naptári év véget ér, sokan összegezni kezdik az évet. S mert általában év közben nem hódolnak eme szokásnak, év végén jönnek rá arra, hogy mennyi mindent elbaltáztak addig. A csalódás ereje instant fogadalmakat szül, mely ígéretek általában még aznap feloldódnak a végtelenben, amikor azok megfogalmazódtak. Ugyanis a szokások, ha rosszak is, nagyobb erőt képviselnek, mint egy ritka pillanat szülte elhatározás. Én elhiszem, hogy sokan szeretnék elhinni, hogy fénysebességgel meg lehet ugrani mindazt a következő ciklusban, ami az előzőben elmaradt, de jó oka van annak, hogy végül csak keveseknek sikerül megtartani a fogadalmaikat. A többiek leragadnak annál a résznél, hogy évről évre ígéreteket tesznek, majd az történik, hogy nem törtnénik (szinte) semmi. Azoknak, akik tényleg változtatni szeretnének, elmesélek valamit. 18 éves korom táján hoztam egy borzalmas döntést. Mert igen, borzalmasan nehéz eszerint élni, ugyanis az éves mérleget ekkor napi mérlegre cseréltem, s...