FOG ADOM

Amikor egy naptári év véget ér, sokan összegezni kezdik az évet.
S mert általában év közben nem hódolnak eme szokásnak, év végén jönnek rá arra, hogy mennyi mindent elbaltáztak addig. A csalódás ereje instant fogadalmakat szül, mely ígéretek általában még aznap feloldódnak a végtelenben, amikor azok megfogalmazódtak. Ugyanis a szokások, ha rosszak is, nagyobb erőt képviselnek, mint egy ritka pillanat szülte elhatározás.

Én elhiszem, hogy sokan szeretnék elhinni, hogy fénysebességgel meg lehet ugrani mindazt a következő ciklusban, ami az előzőben elmaradt, de jó oka van annak, hogy végül csak keveseknek sikerül megtartani a fogadalmaikat. A többiek leragadnak annál a résznél, hogy évről évre ígéreteket tesznek, majd az történik, hogy nem törtnénik (szinte) semmi.

Azoknak, akik tényleg változtatni szeretnének, elmesélek valamit.
18 éves korom táján hoztam egy borzalmas döntést. Mert igen, borzalmasan nehéz eszerint élni, ugyanis az éves mérleget ekkor napi mérlegre cseréltem, s ezzel egy időben az éves fogadalmat is felváltotta a napi teendők listája. Amiket be is kell tartania valakinek...

A rendszeresség monotonitása, és a feladatok végeláthatatlan sora, valljuk be őszintén, hamar kedvét szegi még a kitartóbbaknak is. Ezért aztán apróbb célokat tűztem ki magam elé. Olyanokat, amelyeket képes vagyok elérni.

Azóta sok minden megváltozott az életemben. Nem mondom, hogy könnyebb lett, mert nem lett az, viszont eredményesebbek a napjaim, és ritkábban kell magamat szembeköpnöm, amikor összegzem a napot.

Hiszek abban, hogy nem az új évnek kell jobbnak lennie, hanem az embernek...
Ha nem vagyok elégedett az életemmel, akkor is ha a környezetem által érzem magamat hátráltatva, nekem kell változnom/változtatnom.

Nem az új évnek kell boldogabbnak lennie, hanem nekem kell alkalmassá válnom arra, hogy képes legyek jobban örülni dolgoknak.

Mi van, ha a sikerről alkotott elképzeléseink alapvetően hibásak?
Mi van, ha kiderül, hogy a valódi siker a saját gyöngeségünk legyőzéséről szól?
Hiszen általában a saját gyengeségeink tartanak bennünket távol a várt eredményektől.

A változás, amit kívül szeretnénk látni, jobbára belül kezdődik.
Egyetlen egy gondolattal. Azzal, hogy szemléletet váltunk.
Elgondolkozunk pl. azon, hogy mit jelent sikeresnek, sz-ÉPNEK, EGÉSZ-ségesnek lenni.

Nem az évtől kell többet várni, hanem önmagunktól!
Az év, ahogy a világ is, csak akkor lesz jobb hely, ha mi magunk úgy élünk, hogy az jobb lehessen.

Kívánok hát elég bátorságot ahhoz, hogy ki-ki bele merjen nézni abba a bizonyos tükörbe, amelyre oly sokan, évente egyszer is alig mernek rápillantani! Mert igen, borzalmasan tud fájni az, amit ott láthat az ember, aki igazán őszinte magával.

Ám a siker kulcsa mégis abban áll, hogy megtanulod-e magadat reálisan látni a hiányosságaiddal, és az erényeiddel egyetemben.

Az, aki többre, szebbre, jobbra vágyik, nem árt ha felismeri, hogy önmagunk megismerésén, KÉP-zésén át nyílnak meg előttünk az új lehetőségekhez vezető utak. Erről árulkodik a FOGADALOM szavunk is, amelyben olyan szavak szerepelnek, mint a:

FOG
FOGAD
AD
ALOM (ÁLOM)

Mi lenne, ha képes lennél meg FOG-ADNI, majd megvalósítani mindazt, amit az ÁLMAIDBAN elképzelsz? Lévén, az igazi fogadalom az, amit meg is tart az ember.

Ebből kiindulva, amikor valamit meg-FOG-ADSZ MAG-AD-nak, az azt jelenti, hogy LEHETŐSÉGET FOGSZ ADNI magadnak arra, hogy a sorsod, (amiről sokan azt hiszik, nem változtatható meg,) megváltozhasson.

A SOR-S olyasvalami, ami egyik SOR(S)BÓL egy másik SORBA, vagyis mederbe terelhető.
Hatni a sorsodra pedig attól a perctől kezdve tudsz igazán, hogy ezt felismered.

Mit kezdesz ezek után a világgal, amelyet a tenyereden hordasz?

SzÉA © LÉT elem

Kép: Google