EGYENLŐ(TLEN)SÉG
Hinnéd, hogy az oly gyakran hangoztatott EGYENLŐSÉG az az eszme, amelyet mézesmadzagként húztak el az emberiség orra előtt?
Sokan elhiszik, hogy megvalósítható az egyenlőség az emberi társadalomban, és ezért szó szerint értve, HARCOLNI IS KÉPESEK. Attól kezdve, hogy egy eszmét erőltetni kell, valószínű, hogy az téves elgondolásokon alapul.
Vajon létrehozható-e az egyenlőség elve alapján működő társadalom egyáltalán? Vajon szükség van-e egy olyan társadalomra, amelyben mindenki egyenlőnek érezheti magát, függetlenül, hogy valójában az-e? S vajon, ha sikerülne elérnünk ezt a délibábot, boldogok lennénk-e a kapott eredménnyel?
Hogy érthetőbb legyen, mire gondolok térjünk vissza a természethez, és a természetben megmutatkozó rendhez. Hiszem azt, hogy a természet a legnagyobb tanítómester, amelyet megfigyelve számos nehéz kérdésre egyértelmű választ kaphatunk. Vizsgáljuk meg a természet és az egyenlőség viszonyát, s hamar rájövünk, hogy ez az eszme, a természetben másképp működik, mint ahogy azt az ember igyekszik megvalósítani.
Az egyenlőség alapja egyfajta EGYSÉG. Az EGYSÉG fő sajátossága, hogy EGY(SÉG)KÉNT, vagyis EGY-FORMÁN, AZONOSAN működjenek dolgok. S itt a lényeg!
Mi az az egyetemes törvény(szerűség), amelyet az egyenlőség alapjának tekintünk?
Ha a természetben az élőlények és a növények elkezdenének oly módon idomulni az egyenlőség eszméjéhez, ahogy azt mi próbáljuk megvalósítani, akkor abbamaradna a természet sokszínűségét létrehozó, folyamatos, fajok közti "versengés", amit egyedfejlődésnek is nevezhetünk.
Sokan elhiszik, hogy megvalósítható az egyenlőség az emberi társadalomban, és ezért szó szerint értve, HARCOLNI IS KÉPESEK. Attól kezdve, hogy egy eszmét erőltetni kell, valószínű, hogy az téves elgondolásokon alapul.
Vajon létrehozható-e az egyenlőség elve alapján működő társadalom egyáltalán? Vajon szükség van-e egy olyan társadalomra, amelyben mindenki egyenlőnek érezheti magát, függetlenül, hogy valójában az-e? S vajon, ha sikerülne elérnünk ezt a délibábot, boldogok lennénk-e a kapott eredménnyel?
Hogy érthetőbb legyen, mire gondolok térjünk vissza a természethez, és a természetben megmutatkozó rendhez. Hiszem azt, hogy a természet a legnagyobb tanítómester, amelyet megfigyelve számos nehéz kérdésre egyértelmű választ kaphatunk. Vizsgáljuk meg a természet és az egyenlőség viszonyát, s hamar rájövünk, hogy ez az eszme, a természetben másképp működik, mint ahogy azt az ember igyekszik megvalósítani.
Az egyenlőség alapja egyfajta EGYSÉG. Az EGYSÉG fő sajátossága, hogy EGY(SÉG)KÉNT, vagyis EGY-FORMÁN, AZONOSAN működjenek dolgok. S itt a lényeg!
Mi az az egyetemes törvény(szerűség), amelyet az egyenlőség alapjának tekintünk?
Ha a természetben az élőlények és a növények elkezdenének oly módon idomulni az egyenlőség eszméjéhez, ahogy azt mi próbáljuk megvalósítani, akkor abbamaradna a természet sokszínűségét létrehozó, folyamatos, fajok közti "versengés", amit egyedfejlődésnek is nevezhetünk.
Alapvető tény, hogy a természet nem törekszik egyformaságra!
Márpedig az egyenlőség eszméjének megvalósításához szükség van egy közös alapra.
A természetben viszont épp ellenkezőleg, a különbözőség sokszínűsége figyelhető meg.
Minden faj, legyen az növényi, vagy állati, a saját fajtájának tökéletesítésére törekszik, hiszen ez a fajok túlélésének záloga. S hogy mely képességek fejlesztése lesz az adott faj elsődleges célja/érdeke, az nagyban függ attól, hogy az adott faj a tápláléklánc mely fokán áll, s milyen közegben él. Más szóval, hogy a természet hierarchiájában milyen helyet foglal el, s a közeg, amely otthont ad neki, milyen körülményeket biztosít számára a fejlődéshez.
A természetben, s ezt a tápláléklánc mutatja meg a legegyértelműbben, egy sajátos hierarchia, vagyis alá-fölé rendeltségi viszony van. Hol van itt az egyenlőség? Ott, hogy képességeihez mérten mindenkinek adott a lehetőség arra, hogy ki-ki javítson a saját teljesítményén, fejlessze ÖNMAGÁT! Hiszen a természetben a folyamatos fejlődés a túlélés záloga.
Ez a hierarchia megváltoztatható! Hiszen egyes képességek fejlődése előrébb és hátrább is helyezhet élőlényeket a táplálékláncon belül, de az tisztán és világosan megmutatkozik, hogy a természetben az a fajta egyenlőség elve, amit az emberiség magára próbál erőltetni, nem működik. A mi általunk erőltetett egyenlőség elve nem összetartást eredményez, hanem épp ellenkezőleg, megbontja az ősi rendet. Figyeljük csak meg mit eredményezett a természetes szelekció kijátszása az emberiség esetében! Egyre több a kórós elváltozásokkal születő ember.
Elsőre visszatetsző lehet ez a gondolat, de nézzük meg az egyenlőség témakörét egy másik szemszögből! Melyik az a közeg, ahol az egyenlőség elvét igyekeznek követni?
Ilyen pl. az óvoda és az ÁLTALÁNOSNAK nevezett iskola ma Magyarországon, ahová kötelező jelleggel küldik a gyermekeket. Valóban egyenlőbb esélyekkel indulnak ezáltal a gyerekek az életben?
Elsőre visszatetsző lehet ez a gondolat, de nézzük meg az egyenlőség témakörét egy másik szemszögből! Melyik az a közeg, ahol az egyenlőség elvét igyekeznek követni?
Ilyen pl. az óvoda és az ÁLTALÁNOSNAK nevezett iskola ma Magyarországon, ahová kötelező jelleggel küldik a gyermekeket. Valóban egyenlőbb esélyekkel indulnak ezáltal a gyerekek az életben?
Lássuk csak! Adott az óvoda, majd az iskola, ahol EGY ADOTT KÖVETELMÉNYRENDSZERNEK MEGFELELŐEN ÍTÉLNEK MEG EGYMÁSTÓL TELJESEN KÜLÖNBÖZŐ EMBEREKET.
Vagyis azáltal próbálnak meg egyenlőséget teremteni, hogy egy közös rendszert erőltetnek mindenkire, aki megüti az elvárt szintet, hiszen már iskolába sem mehet akárki.
Hogyan működik az iskolarendszer?
Nézzünk meg egy ÁLTALÁNOS iskolát, ahol a diákokat azáltal teszik egyenlővé, hogy ugyanannak a "rend"szernek kell meghatározott módon megfelelniük!
Mi a baj ezzel?
Attól kezdve, hogy értékelik a tanulókat, azt mutatják meg nekik, hogy mennyire eltérőek.
Hiszen nem tud mindenki mindenből 5-ös OSZT-ályzatot kapni. Vagyis az OSZT-ályzatok révén, kiemelik a különbözőségeket. Szó szerint lemérik, ki mennyit ér a "rendszernek". S teszik ezt egy olyan életszakaszban, amikor egy gyermeknek azt kellene megértenie, hogy akármi lehet belőle.
Etikus ily módon beszélni (esély)egyenlőségről?
Ez az ELLEN-őrző rendszer gyakorlatilag a kezdetektől fogva azt rögzíti a gyermekek lelkében és elméjében, hogy ők, statisztikai adatokra egyszerűsíthető jelentéktelen egyedek, ha az őket megbélyegző JEGY-eik által nem ütik meg azt a szintet, amit valakik ideálisnak JEL-ÖLTEK meg. Tehát már az általános iskola is kiválóan megmutatja, hogy milyen EGYENLŐTLENSÉG van egy OSZTÁLYON belül is.
OSZT
OSZTÁLY
MEGOSZTÁS
TAG
TAGAD
TAGOZAT
TAG, vagyis RÉSZE az EGÉSZNEK.
Az a TAGJA, ami leválaszt az EGÉSZRŐL.
TAGOZAT:
Ami az EGÉSZ(SÉG) ismerete helyett a tagozódást tartja szem előtt, talán épp azért, hogy ne tudjunk teljes egészében érzékelni dolgokat?
De ne legyünk ennyire hipochonderek!
Térjünk vissza a természet rendjéhez!
Mit tesz a természet, ha azt oktatási rendszernek tekintem?
Míg egy általunk ismert általános iskola egy egységesített rendszerbe próbálja beleerőszakolni a sokféle képességgel megáldott, természetükből fakadóan SOKSZÍNŰ lelkivilággal rendelkező EGYÉNEKET, addig a természet MIND-EGY-iknek teret ad. Hagyja, hogy a benne élő megszámlálhatatlanul sokféle élet együttesen hozzon létre egy sajátos egységet.
Az a "rend"szer, amely meghatározta a KÖT-elező oktatási anyagot, magához igyekszik idomítani az egyént, ahelyett, hogy az egyén adottságait helyezné előtérbe. Ami törvényszerűen a gyermekek lelkének korai torzulásához vezethet, annál az egyszerű oknál fogva, hogy alapvetően sokfélék vagyunk.
Túl sokfélék ahhoz, hogy egy adott típusú oktatási rendszer megfelelő lehessen mindenki számára.
Nézzük meg hányféle típusú gyermek van!
Az egyes típusokat fordítsuk le az állatvilág nyelvére!
Pl. vegyük a kreatív gyerekeket, akiknek a fantáziája úgy szárnyal, akár a sas.
Tegyük ezt a gyermeket egy kalitkaként működő iskolarendszerbe, aztán lepődjünk meg azon, miért nem tud tovább repülni.
Az ő dolguk nem az, hogy röghöz legyenek kötve, hanem hogy megtanulják az élénk fantáziájuk nyújtotta lehetőségeket jól és jóra használni.
Vagy vegyük a jó sportolókat, akik olyanok, mint a gepárd.
Zárjuk be őket egész napra egy kis ketrecbe, és figyeljük meg, milyen ingerültek, kezelhetetlenek lesznek, mivel óriási mozgásigényük van. S ha a testük nem kapja meg a szükséges napi mozgásadagot, a képességeik agresszióvá tudnak átalakulni, mert nincs hol levezessék a fölösleges energiájukat.
Úgy tűnik, hogy az egyenlőség elve épp az ÁLTALÁNOS tudást erőltető, a gyermekeket egy egységes rendszerbe beleerőszakoló oktatási rendszerben bukik el.
A gyermekek olyanok még, mint a növény-, és állatvilág egyes fajai. Különbözőek. Az egyik ebben jobb, a másik abban. Ha egy bálnát akarsz pórázon sétáltatni a szárazföldön, kudarcot fogsz vallani
Vagy vegyük a jó sportolókat, akik olyanok, mint a gepárd.
Zárjuk be őket egész napra egy kis ketrecbe, és figyeljük meg, milyen ingerültek, kezelhetetlenek lesznek, mivel óriási mozgásigényük van. S ha a testük nem kapja meg a szükséges napi mozgásadagot, a képességeik agresszióvá tudnak átalakulni, mert nincs hol levezessék a fölösleges energiájukat.
Úgy tűnik, hogy az egyenlőség elve épp az ÁLTALÁNOS tudást erőltető, a gyermekeket egy egységes rendszerbe beleerőszakoló oktatási rendszerben bukik el.
A gyermekek olyanok még, mint a növény-, és állatvilág egyes fajai. Különbözőek. Az egyik ebben jobb, a másik abban. Ha egy bálnát akarsz pórázon sétáltatni a szárazföldön, kudarcot fogsz vallani
Ha egy tevét beledobsz az óceánba, csak mert az aktuális rendszer szerint mindenkinek meg kell tanulnia búvárkodni, akkor a teve megdöglik, bármilyen híres arról, hogy a púpjában mennyi vizet képes elraktározni.
Nem lehet egy hangyától elvárni, hogy felemeljen egy elefántot, és nem lehet elvárni egy sastól sem, hogy felhagyjon a repüléssel, csak mert ma az a divat, hogy 2 lábbal kell járni a földön.
Ha az ember gyermekétől azt várod el, hogy a természetétől, és a képességeitől függetlenül, elhiggye, hogy ő csak akkor lesz elég jó, ha egy olyan rendszernek a pontrendszere alapján működik, amely szürke kisegereket gyárt, akik reszketve menekülnek mindentől, ami a nekik mutatott világtól eltérő, akkor olyan gyermekeket nevelsz, akik a saját sorsuk elrontóivá fognak válni, és ők maguk is erre fognak kötelezni másokat.
Az emberi faj egyes tagjai nem egyformák.
Nagyon is különbözőek vagyunk!
Sem életkorban, sem magasságban, sem testsúlyban, sem tudásban, sem bölcsességben, sem az adott területeken nyújtott teljesítményünk tekintetében nem vagyunk sem egyformák, sem egyenlőek, és ez nem feltétlenül baj. Ha a különbözőséget lehetőségnek tekintjük, akkor észre kell vegyük, hogy épp a különbözőség az, ami lehetővé teszi a nagy léptékű fejlődést.
Hogy képzelheti bárki is, hogy a különbözőség tiszteletben tartása nélkül, az EGYENLŐSÉG szlogenjét erőltetve, meg lehet teremteni egy egységben gondolkozó, békés társadalmat? Hogy volna képes egy olyan gyermek egységet teremteni, akinek egyénisége nem kap teret, s aki már az általános iskolában az osztályzatok alapján is, napi szinten MEG VAN KÜLÖNBÖZTETVE? Milyen egység valósulhat meg a sokszínűség elnyomásával, és egy adott skatulyába préselésével?
Ahhoz hogy egy ép társadalom jöhessen létre, el kellene fogadnunk, hogy az egyenlőség illúzió.
Ha az ember gyermekétől azt várod el, hogy a természetétől, és a képességeitől függetlenül, elhiggye, hogy ő csak akkor lesz elég jó, ha egy olyan rendszernek a pontrendszere alapján működik, amely szürke kisegereket gyárt, akik reszketve menekülnek mindentől, ami a nekik mutatott világtól eltérő, akkor olyan gyermekeket nevelsz, akik a saját sorsuk elrontóivá fognak válni, és ők maguk is erre fognak kötelezni másokat.
Az emberi faj egyes tagjai nem egyformák.
Nagyon is különbözőek vagyunk!
Sem életkorban, sem magasságban, sem testsúlyban, sem tudásban, sem bölcsességben, sem az adott területeken nyújtott teljesítményünk tekintetében nem vagyunk sem egyformák, sem egyenlőek, és ez nem feltétlenül baj. Ha a különbözőséget lehetőségnek tekintjük, akkor észre kell vegyük, hogy épp a különbözőség az, ami lehetővé teszi a nagy léptékű fejlődést.
Hogy képzelheti bárki is, hogy a különbözőség tiszteletben tartása nélkül, az EGYENLŐSÉG szlogenjét erőltetve, meg lehet teremteni egy egységben gondolkozó, békés társadalmat? Hogy volna képes egy olyan gyermek egységet teremteni, akinek egyénisége nem kap teret, s aki már az általános iskolában az osztályzatok alapján is, napi szinten MEG VAN KÜLÖNBÖZTETVE? Milyen egység valósulhat meg a sokszínűség elnyomásával, és egy adott skatulyába préselésével?
Ahhoz hogy egy ép társadalom jöhessen létre, el kellene fogadnunk, hogy az egyenlőség illúzió.
S fel kell ismernünk, hogy az egész ismert történelmünk a különbözőségről szól.
Majd azután, hogy ezt ki-ki helyretette magában, változtatni kell azon, ami nem bennünket szolgál. Az az oktatási rendszer szolgálna bennünket, amelyikben önmagunkhoz mérnek bennünket. Amelyben saját magunkhoz, a saját képességeinkhez képest hozhatjuk ki önmagunkból a legtöbbet.
Ahol arra összpontosítanak, hogy ki ki rájöhessen, hogy miben jó, miért is született erre a világra. Sasnak, halnak, netán gepárdnak?
Mert ha egy társadalmon belül, mindenki kihozza magából a KÉPESSÉGEIHEZ és EGYÉNISÉGÉHEZ mérten elérhető legjobbat/ legtöbbet, akkor a világ sokszínűsége egységgé alakul, melyben minden "sejt" a saját helyén van, és a REND-SZER eredményesen tud működni.
De addig, amíg a tevét az óceánba dobod, amíg a lajhárt teszed meg csoportvezetőnek, a kecskét meg a káposzta őrzőjének, ne csodálkozzunk azon, hogy mivé lesz ez a világ. Mert ott, ahol azok kerülnek pozícióba, akik a rendszer elvárásai szerint teljesítenek, és egy olyan rendszerben teljesítenek jól, amely megtöri az egyéniséget, és felemeli azokat, akiket be lehetett törni, ott sosem születhet valódi egység vagy rend.
Az, aki jól tud alkalmazkodni egy rossz rendszerhez, hogy szolgálhatná egy valós egyenlőség, és egység megteremtődését?
Az egyenlőség, amit ma az emberek millióira próbálnak ráerőszakolni, olyasfajta egység, amelyben azt tüntetik ki, aki elárulja saját magát és az embertársait is. Hiszen azt büntetik fekete ponttal, és az kap egyest, aki nem hajlandó, vagy épp képességek hiányában nem képes a rendszer szerint működni. Megbélyegzik a gyermekeket az egységes tudás nevében, de ki tanítja meg őket arra, hogyan legyenek önmaguk, hogyan tanulják meg kihozni magukból a legtöbbet?
S mikor jutunk el végre oda, hogy ki-ki rádöbbenhessen arra, hogy nem az egyenlőség hiánya okoz káoszt, hanem az életben betöltött sajátos szerepünk megismerésének elmulasztása. Ha egy társadalmon belül, mindenki azt tenné, amihez leginkább ért, ami számára a leginkább testhezálló, és nem várnánk el a haltól, hogy fára másszon, akkor a kerek egész is egészségesebb, egységesebb képet mutatna.
Nem hiszek az emberi faj által erőltetett emberi egyenlőségben. A sokféleség alkotta egységben hiszek, mert nem vagyunk egyformák, és ezen az sem fog változtatni, ha még korábban és még több időre szakítják el a gyermekeket a szüleiktől, hogy átnevelőtáborokba vigyék őket. A TÖRT ÉN ELEM folyamán már sokszor láthattuk, hogy az emberi lélek, természeténél fogva keresi az életfeladatát.
Ideje volna megkeresni a saját életfeladatunkat, és abban segíteni a gyermekeinknek, hogy ők is megtalálhassák azt, ami számukra a legmegfelelőbb!
Kellemes elmélkedést kívánok, és hasznos felismerésekben teljes esztendőket!
Szeretettel:
LÉTelem © SZÉA
Megjegyzések
Megjegyzés küldése