Gondolati mintáink eredménye
Úgy vélem, ezt tényként kijelenthetjük.
De mi közöd van neked ehhez?
A tudósok már számtalan esetben előre jelezték, mi várható akkor, ha az emberiség nem változtat jelenlegi életvitelén.
Olvad a sarkvidék jege, pár év alatt eltűnt a tavasz és az ősz, egymást érik a természeti katasztrófák, állatfajok haltak és halnak ki, nem egy országban alakult ki ivóvízhiány, a földek telítődnek a méreganyagokkal, amelyekkel beszennyezzük őket, a boltok tele vannak olyan élelmiszerekkel, amelyeknek már semmi köze sincsen a természethez és a természeteshez, de csodálkozunk azon, hogy egyre több a rákos megbetegedés, az ideg- és az érrendszeri probléma, és akkor a különböző mentális zavarokról még nem is beszéltünk.
Hogy mi közöd van neked ehhez?
Azon kívül, hogy te is ebben a világban élsz, és rád is hatást gyakorolnak mások rossz döntései?
Nem is tudom...
Talán az, hogy a te döntéseid is hatnak másokra?
Talán az, hogy a te döntéseid is hatnak másokra?
Igen, lehet...
Szépen lassan elúszunk a saját hanyagságunk, érzéketlenségünk, felelőtlenségük eredményeképp felgyülemlett szennyben, s magunkkal rántjuk a bolygót is. Miért? Erről szeretnék most beszélni.
Itt tartunk most.
Nem túl kellemes a helyzet, igaz?
Mit tehetünk?
Meg kell keresnünk a hiba okát, amelynek felismerése révén helyreállítható a rend.
Melyik gondolati minta lehet a probléma forrása?
Hosszas kutatás során arra jutottam, hogy a következő mondat okozza a világon a legtöbb problémát:
NEM TEHETEK RÓLA.
Talán azért, mert a legtöbb ember nem is sejti, hogy ő maga is ennek a nagyobb egységnek, nagyobb szervezetnek, a természetnek a része.
Oda-vissza hat minden.
Ami a természettel történik ránk is hat.
Ha a fákat kiirtják, mi is szomjazni fogjuk a levegőt.
Ahogy el lehetett hitetni az emberekkel azt, hogy nem tehetnek arról, ami kialakult, fel is lehet ébredni, és el lehet kezdeni felelősséget vállalni.
Hol a bibi?
Ott hogy az emberiség igen nagy százaléka nem szeretne felébredni, mert ez így sokkal kényelmesebb.
A maradék, aki ki meri nyitni a szemét, mit tehet?
Vagy feladja, és maga is beáll a sorba, és hagyja terjeszkedni a rákos sejteket, vagy?
Ha kell, egyedül is példát mutat.
Hogy az utunk hová vezet?
Jól emlékszem arra, hogy gyermekkoromban a 30 fokos meleget már hőségnek éreztük, s megrendítő belegondolni, hogy ma már a 40 fok sem ritka.
Te is emlékszel?
Az emberi test esetében a 40 fok már a magas LÁZ jele.
Ami azt jelenti, hogy ez a fajta hőség nem tesz jót nekünk.
Tehát rossz hatással lesz az emberi szervezetre, a tiédre is, a szeretteidére is, ha ez így megy tovább.
Ha a bolygót (égi)TESTNEK tekintem, akkor azt mondhatom, hogy a bolygó belázasodott.
Egyre erőteljesebb a vulkáni tevékenység. S ha nem szeretnénk, hogy még forróbbá váljon a lábunk alatt a talaj, akkor ideje belátnunk, hogy rossz az irány, és minél előbb változtatnunk kell az útirányon.
Mire van szükségünk ahhoz, hogy változtatni tudjunk?
Az emberi test esetében a 40 fok már a magas LÁZ jele.
Ami azt jelenti, hogy ez a fajta hőség nem tesz jót nekünk.
Tehát rossz hatással lesz az emberi szervezetre, a tiédre is, a szeretteidére is, ha ez így megy tovább.
Ha a bolygót (égi)TESTNEK tekintem, akkor azt mondhatom, hogy a bolygó belázasodott.
Egyre erőteljesebb a vulkáni tevékenység. S ha nem szeretnénk, hogy még forróbbá váljon a lábunk alatt a talaj, akkor ideje belátnunk, hogy rossz az irány, és minél előbb változtatnunk kell az útirányon.
Mire van szükségünk ahhoz, hogy változtatni tudjunk?
Először is ideje volna felismerni, hogy baj van, azután pedig meg kell keresni a problémáink okát.
Tudom, hogy sokan szeretnék elkerülni, de ez nem fog menni anélkül, hogy szembe ne néznénk az igazsággal. Amíg ez nem történik meg, változtatni sem tudunk.
Nem fogom részletezni mi a baj a civilizációnkkal.
Mindenki láthatja már maga is a saját szemével azokat a hatalmas szeméttelepeket, amelyek helyén erdők, városok állhatnának. Pusztul az óceánok élővilága, az erdők élővilága, de épülnek az atomerőművek, és még mindig ritkaság számba megy az elektromos autó, pedig már megvan a kellő tudásunk ahhoz, hogy lecseréljük az ártalmas technológiákat és fenntartható megoldásokra váltsunk.
Tudom, hogy sokan szeretnék elkerülni, de ez nem fog menni anélkül, hogy szembe ne néznénk az igazsággal. Amíg ez nem történik meg, változtatni sem tudunk.
Nem fogom részletezni mi a baj a civilizációnkkal.
Mindenki láthatja már maga is a saját szemével azokat a hatalmas szeméttelepeket, amelyek helyén erdők, városok állhatnának. Pusztul az óceánok élővilága, az erdők élővilága, de épülnek az atomerőművek, és még mindig ritkaság számba megy az elektromos autó, pedig már megvan a kellő tudásunk ahhoz, hogy lecseréljük az ártalmas technológiákat és fenntartható megoldásokra váltsunk.
Már rég nem az a kérdés, hogyan lehetne rendet tenni, hanem az hogy, miért nem teszünk rendet? Nem a lehetőség, a tudás hiányzik, hanem az akaraterő.
Szépen lassan elúszunk a saját hanyagságunk, érzéketlenségünk, felelőtlenségük eredményeképp felgyülemlett szennyben, s magunkkal rántjuk a bolygót is. Miért? Erről szeretnék most beszélni.
Mert azt gondolom, hogy az a rossz gondolati séma, ami akadályoz bennünket a cselekvésben, roppant egyszerűen működik, és az egyén szintjén lecserélhető.
Mert igen, van EGY darab rossz gondolati séma, amely létrehozott egy szövevényes úthálózatot, ami a pusztulás szélére sodorta az emberiséget, és a bolygó teljes élővilágát.
Mi is lenne ez a rossz gondolati minta?
Mi is lenne ez a rossz gondolati minta?
Hamarosan elárulom, de előbb nézzük meg a működési mechanizmusát.
Ha a társadalomra úgy tekintek, mint az emberi szervezetre, akkor az ember olyan a társadalomban, mint a sejt az emberi testben.
Tegyük fel, hogy az egyik sejt működése megváltozik, és a többi sejt működéséhez képest ellentétesen kezd el működni. Ellenségként kezdi el kezelni a többi sejtet. Az orvostudományban ismert ez a jelenség. Ilyen a rákos sejt.
Tegyük fel, hogy a rákos sejt olyan, mint egy ember, aki "elromlott".
Aki ragaszkodik egy rossz gondolati mintához.
Mi történik, ha ez az ember és az ő rossz gondolati mintája úgy tud hatni más emberekre, és a társadalomra, mint ahogy egy rosszindulatú rákos sejt hat az emberi szervezet egészére?
A társadalom megbetegszik, akárcsak a szervezet, és a rendszer elkezdi felemészteni önmagát.
Tegyük fel, hogy az egyik sejt működése megváltozik, és a többi sejt működéséhez képest ellentétesen kezd el működni. Ellenségként kezdi el kezelni a többi sejtet. Az orvostudományban ismert ez a jelenség. Ilyen a rákos sejt.
Tegyük fel, hogy a rákos sejt olyan, mint egy ember, aki "elromlott".
Aki ragaszkodik egy rossz gondolati mintához.
Mi történik, ha ez az ember és az ő rossz gondolati mintája úgy tud hatni más emberekre, és a társadalomra, mint ahogy egy rosszindulatú rákos sejt hat az emberi szervezet egészére?
A társadalom megbetegszik, akárcsak a szervezet, és a rendszer elkezdi felemészteni önmagát.
 |
| rákos sejt |
 |
| a társadalom rákos sejte |
Itt tartunk most.
Nem túl kellemes a helyzet, igaz?
Az emberi SZER-VEZET több mint 37 billió sejtből áll.
Ha a civilizációnkat alkotó országok teljes lakosságának minden egyes tagját 1 db sejtnek tekintem, akkor azt gondolhatjuk, hogy nem halunk bele abba, ha a 37 billió sejtből egyetlen 1 fő rosszindulatú információt kezd el terjeszteni. Nevetséges is lenne, nem igaz? Mi az az 1 ember a többi 37 billióhoz képest?
Ha a civilizációnkat alkotó országok teljes lakosságának minden egyes tagját 1 db sejtnek tekintem, akkor azt gondolhatjuk, hogy nem halunk bele abba, ha a 37 billió sejtből egyetlen 1 fő rosszindulatú információt kezd el terjeszteni. Nevetséges is lenne, nem igaz? Mi az az 1 ember a többi 37 billióhoz képest?
De mit tudunk a rosszindulatú rákos megbetegedésről?
Hogy áttéteket képezhet viszonylag gyorsan is.
S vannak ugye olyan, kifejezetten alattomos vírusok is, amelyek csak hosszú lappangási idő után mutatkoznak meg, és olyan lassan fejtik ki a hatásukat, hogy mire észbe kap az ember, már talán késő is. Ilyen mentális fertőzések a téveszmék is, amelyekre az emberek hajlamosak hamis világnézeteket felépíteni.
Hogy áttéteket képezhet viszonylag gyorsan is.
S vannak ugye olyan, kifejezetten alattomos vírusok is, amelyek csak hosszú lappangási idő után mutatkoznak meg, és olyan lassan fejtik ki a hatásukat, hogy mire észbe kap az ember, már talán késő is. Ilyen mentális fertőzések a téveszmék is, amelyekre az emberek hajlamosak hamis világnézeteket felépíteni.
Tehát, ha már van egy darab rosszindulatú rákos sejt, akkor elképzelhető, hogy több is lesz. Ergo az a minimum, hogy odafigyelek arra a sejtre, mert mi van akkor, ha az az egy sejt egyedül is képes arra, hogy átadja a körülötte lévő sejteknek is azt az információt, ami őt magát is REND-ELLENES viselkedésre sarkallta.
Mi történik akkor, ha az az egy sejt halálos információt ad át más sejteknek?
A szervezet/társadalom, ha nem reagál megfelelően és időben, akkor elszaporodnak a rákos sejtek, és a szervezet/társadalom egy idő után nem képes tovább egy egységként működni, mert a működésében zavar keletkezik, ami végül a rendszer teljes meghibásodásához, felbomlásához, halálához vezethet.
Mi történik akkor, ha az az egy sejt halálos információt ad át más sejteknek?
A szervezet/társadalom, ha nem reagál megfelelően és időben, akkor elszaporodnak a rákos sejtek, és a szervezet/társadalom egy idő után nem képes tovább egy egységként működni, mert a működésében zavar keletkezik, ami végül a rendszer teljes meghibásodásához, felbomlásához, halálához vezethet.
Ugyan keveset tudunk az emberiség történelméből, de ahhoz épp elég ismerettel rendelkezünk, hogy észrevegyük az ismétlődést. Azt a tényt, hogy időről időre óriási háborúk alakulnak ki. Ismétlődnek hibák, melyek mindig ugyanoda vezetnek.
A jó hír az, hogy tanulhatunk a hibáinkból, és korrigálhatjuk a rossz beidegződéseinket, ezáltal elkerülhetünk számos tragédiát.
A háborúk ugyanis már csak következményei egy-egy folyamatnak.
Amikor érdekek ütköznek, harcok alakulnak ki, épp úgy, ahogy a rákos sejt megjelenése zavart okoz az immunrendszer működésében, és az egészséges sejtek veszélybe kerülnek.
A szervezet próbálja helyreállítani az egység állapotát, akárcsak a természet.
A rákos megbetegedés esetén az történik, hogy a saját sejtjeink kezdenek el ellenünk dolgozni.
Mondhatni, hogy mi pusztítjuk el saját magunkat valaminek a hatására. Pont úgy, ahogy a felelőtlen, a természetet maximálisan kizsigerelő, csak a profitot és a hatalmat szem előtt tartó egyének tönkreteszik a környezetet, és ellenségeskedést okoznak a társadalom tagjai között.
Az a nehéz a rákban, hogy a rákos sejtek, amelyekkel meg kell küzdenünk, ugyanannak a szervezetnek a részét képezik mint az egészséges társaik, és a szervezet tudja ezt, ezért nem védekezik ellenük megfelelően.
Így valahogy működik az emberiség is.
A rokonod, a barátod, a munkatársad, de a szerelmed és a gyermeked is lehet rákos sejt a társadalom és a természet rendszerében.
S mivel már csak kevesen emlékeznek a természet rendjére, mi alapján döntsük el, hogy melyik sejtünknek van igaza?
Feltűnik-e egyáltalán, hogy baj van egyes sejtekkel?
S ha fel is tűnik, rájövünk-e arra, hogy mi okozza a sejtek rosszindulatúvá válását?
Megértjük-e miért vesznek át egyes sejtek olyan információt más sejtektől, ami bennük is zavart kelthet?
Rájövünk-e, hogy miért kezd el az egyik sejt a másik ellen támadni, mikor ugyanannak az egységnek a részét képezték, és egymást szolgálták addig?
A társadalom olyan, mint az emberi test.
A rossz gondolati séma, pedig olyan, mint egy rákos sejt, aminek ha a szervezet többi sejtje, vagyis a társadalom többi tagja teret enged, burjánzani kezd, ami minden egyes ember életére kihatással lehet.
A háborúk ugyanis már csak következményei egy-egy folyamatnak.
Amikor érdekek ütköznek, harcok alakulnak ki, épp úgy, ahogy a rákos sejt megjelenése zavart okoz az immunrendszer működésében, és az egészséges sejtek veszélybe kerülnek.
A szervezet próbálja helyreállítani az egység állapotát, akárcsak a természet.
A rákos megbetegedés esetén az történik, hogy a saját sejtjeink kezdenek el ellenünk dolgozni.
Mondhatni, hogy mi pusztítjuk el saját magunkat valaminek a hatására. Pont úgy, ahogy a felelőtlen, a természetet maximálisan kizsigerelő, csak a profitot és a hatalmat szem előtt tartó egyének tönkreteszik a környezetet, és ellenségeskedést okoznak a társadalom tagjai között.
Az a nehéz a rákban, hogy a rákos sejtek, amelyekkel meg kell küzdenünk, ugyanannak a szervezetnek a részét képezik mint az egészséges társaik, és a szervezet tudja ezt, ezért nem védekezik ellenük megfelelően.
Így valahogy működik az emberiség is.
A rokonod, a barátod, a munkatársad, de a szerelmed és a gyermeked is lehet rákos sejt a társadalom és a természet rendszerében.
S mivel már csak kevesen emlékeznek a természet rendjére, mi alapján döntsük el, hogy melyik sejtünknek van igaza?
Feltűnik-e egyáltalán, hogy baj van egyes sejtekkel?
S ha fel is tűnik, rájövünk-e arra, hogy mi okozza a sejtek rosszindulatúvá válását?
Megértjük-e miért vesznek át egyes sejtek olyan információt más sejtektől, ami bennük is zavart kelthet?
Rájövünk-e, hogy miért kezd el az egyik sejt a másik ellen támadni, mikor ugyanannak az egységnek a részét képezték, és egymást szolgálták addig?
A társadalom olyan, mint az emberi test.
A rossz gondolati séma, pedig olyan, mint egy rákos sejt, aminek ha a szervezet többi sejtje, vagyis a társadalom többi tagja teret enged, burjánzani kezd, ami minden egyes ember életére kihatással lehet.
A mi társadalmunk a bolygó állapotát elnézve a végső stádium felé halad. Ha nem változtatunk, úgy magunkat is elpusztítjuk a bolygó élővilágával együtt.
Mit tehetünk?
Meg kell keresnünk a hiba okát, amelynek felismerése révén helyreállítható a rend.
Melyik gondolati minta lehet a probléma forrása?
Hosszas kutatás során arra jutottam, hogy a következő mondat okozza a világon a legtöbb problémát:
NEM TEHETEK RÓLA.
Ez a gondolati séma a világ egyik legpusztítóbb gondolata.
Akkora pusztítást tudott végezni a bolygón, és annyi ember lelkét volt képes eltorzítani, hogy lassan belepusztulunk mindannyian.
Elhittük, hogy a dolgok tőlünk függetlenül történnek.
Ami NEM IGAZ!
Amikor azt mondod: ki vagyok én, hogy változtatni tudjak?
Lemondasz a lehetőségről, hogy a saját erődet a közös jó szolgálatába állítsd.
Akkora pusztítást tudott végezni a bolygón, és annyi ember lelkét volt képes eltorzítani, hogy lassan belepusztulunk mindannyian.
Elhittük, hogy a dolgok tőlünk függetlenül történnek.
Ami NEM IGAZ!
Amikor azt mondod: ki vagyok én, hogy változtatni tudjak?
Lemondasz a lehetőségről, hogy a saját erődet a közös jó szolgálatába állítsd.
Aki nem segít, mondván mit számít egy ember, maga is a rákos sejtek sorát gyarapítja.
Ha mindenki csak a maga élete szintjén megpróbálna rendet tenni, és igyekezne önmagával, valamint a természettel összhangban cselekedni, akkor a makro-közösségek rendbe tudnák tenni a a társadalom vérkeringését. Ha pedig a makro-közösségek megtanulnának egymással szót érteni, egyre nagyobb egységek tanulnának meg harmóniában élni egymással.
Utópisztikus talán a gondolat, hogy élhetnénk úgy is, hogy egymás javát szolgáljuk, de nem lehetetlen. Volt már rá példa, hogy sikerült, és ma is találhatóak olyan országok, nemzetek, törzsek, ahol képesek egységben létezni egymással a közösség tagjai.
Egy gond van csupán.
Az emberek nagy többsége nem hiszi el, hogy az egészséges gondolkodású sejtek közül egy-egy elég ahhoz, hogy vissza lehessen hatni a romlottakra. Pedig lehetséges. Gondoljunk Gandhira, Teréz Anyára, és más meghatározó személyiségekre, akik több millió emberre tudtak hatást gyakorolni nézeteikkel.
Velünk vagy nélkülünk, de a bolygó egyensúlyra törekszik.
Válaszol arra, amit vele teszünk. S ha mi továbbra is parazita üzemmódban élünk, bennünket is maga alá fog temetni, ahogy az már párszor megesett az írott történelem előtti időkben.
Ha azt mondanám neked, hogy azon múlik a jövőnk, hogy megteszed-e azt, ami tőled telik. Megtennéd, hogy változtatsz?
Mert, ha hiszed, ha nem, minden utazás egyetlen egy lépéssel kezdődik.
Azzal a lépéssel, amit te magad teszel meg.
Ha mindenki csak a maga élete szintjén megpróbálna rendet tenni, és igyekezne önmagával, valamint a természettel összhangban cselekedni, akkor a makro-közösségek rendbe tudnák tenni a a társadalom vérkeringését. Ha pedig a makro-közösségek megtanulnának egymással szót érteni, egyre nagyobb egységek tanulnának meg harmóniában élni egymással.
Utópisztikus talán a gondolat, hogy élhetnénk úgy is, hogy egymás javát szolgáljuk, de nem lehetetlen. Volt már rá példa, hogy sikerült, és ma is találhatóak olyan országok, nemzetek, törzsek, ahol képesek egységben létezni egymással a közösség tagjai.
Egy gond van csupán.
Az emberek nagy többsége nem hiszi el, hogy az egészséges gondolkodású sejtek közül egy-egy elég ahhoz, hogy vissza lehessen hatni a romlottakra. Pedig lehetséges. Gondoljunk Gandhira, Teréz Anyára, és más meghatározó személyiségekre, akik több millió emberre tudtak hatást gyakorolni nézeteikkel.
Velünk vagy nélkülünk, de a bolygó egyensúlyra törekszik.
Válaszol arra, amit vele teszünk. S ha mi továbbra is parazita üzemmódban élünk, bennünket is maga alá fog temetni, ahogy az már párszor megesett az írott történelem előtti időkben.
Ha azt mondanám neked, hogy azon múlik a jövőnk, hogy megteszed-e azt, ami tőled telik. Megtennéd, hogy változtatsz?
Mert, ha hiszed, ha nem, minden utazás egyetlen egy lépéssel kezdődik.
Azzal a lépéssel, amit te magad teszel meg.
Ha továbbra is abba a hiszembe ringatjuk magunkat, hogy semmi közünk ahhoz, ami most történik, mi is a rákos sejteket támogatjuk.
A szervezetnek is van immunrendszere.
Megvédi magát.
Mi miért nem védjük meg magunkat?
Miért nem vigyázunk a természetre, ami az életben maradásunk záloga lehet?
Miért nem számít az, ami a bolygóval történik?
A szervezetnek is van immunrendszere.
Megvédi magát.
Mi miért nem védjük meg magunkat?
Miért nem vigyázunk a természetre, ami az életben maradásunk záloga lehet?
Miért nem számít az, ami a bolygóval történik?
Talán azért, mert a legtöbb ember nem is sejti, hogy ő maga is ennek a nagyobb egységnek, nagyobb szervezetnek, a természetnek a része.
Oda-vissza hat minden.
Ami a természettel történik ránk is hat.
Ha a fákat kiirtják, mi is szomjazni fogjuk a levegőt.
Ahogy el lehetett hitetni az emberekkel azt, hogy nem tehetnek arról, ami kialakult, fel is lehet ébredni, és el lehet kezdeni felelősséget vállalni.
Hol a bibi?
Ott hogy az emberiség igen nagy százaléka nem szeretne felébredni, mert ez így sokkal kényelmesebb.
A maradék, aki ki meri nyitni a szemét, mit tehet?
Vagy feladja, és maga is beáll a sorba, és hagyja terjeszkedni a rákos sejteket, vagy?
Ha kell, egyedül is példát mutat.
Hogy az utunk hová vezet?
Rajtunk áll.
Mi vagyunk azok, akik elindultunk azon az úton, amin most még vissza lehet fordulni.
Mit kell tenned, ha váltani szeretnél?
Keresd meg a helyes utat, és vedd a fáradtságot, hogy végig járod azt, akkor is, ha nehéz!
Mit kell tenned, ha váltani szeretnél?
Keresd meg a helyes utat, és vedd a fáradtságot, hogy végig járod azt, akkor is, ha nehéz!
Minél tovább hagyjuk a rákos sejteket elszaporodni, annál nehezebb helyreállítani az egységet.
Lehet, hogy így sem fog sikerülni, de én úgy döntöttem, megpróbálom. Mert ha az életem végén belenézek a tükörbe, úgy szeretnék innen távozni, hogy azt mondhassam, megpróbáltam, megtettem, ami tőlem telt.
Lehet, hogy így sem fog sikerülni, de én úgy döntöttem, megpróbálom. Mert ha az életem végén belenézek a tükörbe, úgy szeretnék innen távozni, hogy azt mondhassam, megpróbáltam, megtettem, ami tőlem telt.
LÉTelem © SzÉA
Képek forrása: google
Megjegyzések
Megjegyzés küldése